Végre újból, egy csésze finom kávé mellett írhatok. Szeretném , azt mondani, hogy hosszú szabadságon voltam, emiatt szünetelt a blogolás, da hát nem... Csak éppen túl sok rendezvény volt mostanság, enni is alig ettünk, nemhogy még blogoljak is :)) Szerencsére ilyen téren édesanyám gyorsan lépik, ha már blogolni nem is tud helyettem, de megmenti a családot az éhezéstől.
Dióhéjba sűrítve volt ballagás a suliba, bankett a végzősöknek, aztán román szóbeliztetés, aztán 1o éves érettségi találkozó, majd Pünkösd, vendéglátás, zarándokvonat, aztán félévi és évi zárások a suliban, évzáró a suliban, évzáró az oviban, és most hétvégén egy újabb fergeteges 1o éves találkozó, ezúttal a férjemé. Ma pedig lesz a román vizsga. amkit 3 napig fogunk javítani együttes erővel, hogy újból csak rájöjjünk, hogy a befektetettt energia nem hozza meg az eredményt, sajnos kis diákjaink ennyi erővel egy idegen nyelvet meg tudtak volna tanulni. Ma reggel biztosan egy pofon egyszerű tételsort kapnak, ami persze pofon egyszerű a román lurkónak, de megáll még a szívverése is a csiki kicsi legényeknek, nemhogy az esze.
Ezért 3 nap ismétét az édesanyámé, közben be kellene főzzem az epret is , amíg még szezonja van.
Játékra is meg voltam invitálva, Lívia által, mikor egy késő éjszaka válaszoltam, a blogger be nem engedett, meg nem is mentette, ezért nagy sajnálkozva nyugóvóra tértem. Különben többször is próbálkoztam, de még megjegyzést sem tudtam írni.
Na demost, aztán el kell, hogy menjen a bejegyzés!
Elment, nagyszerű!
VálaszTörlés